Mindent a kullancsokról

2019.04.01

A kutya babesiosisa

(ejtsd: babéziózis)

A kullancsok többféle fertőző betegséget is közvetítenek a kutyák felé. Ezek közül az egyik legveszélyesebb a babesiosis, amelyet a Babesia canis nevezetű egysejtű parazita (protozoon) idéz elő. A kórokozó iránt főként a kutyák és a kutyafélék (róka, farkas, aranysakál) fogékonyak.

Az első esetet 1885-ben írták le Dél-Afrikában. A betegség előfordulása Magyarországon az 1900-as évek eleje óta ismert. Mára már sajnos hazánk legnagyobb részén gyakori betegséggé vált.

A kutya babesiosisa terjedése:

A Babesia canis közvetítői a kullancsok, leggyakrabban a Dermacentor reticularis kullancsfaj. A kullancsok kétfélképpen terjeszthetik a kórokozókat: a nőstények olyan tojásokat raknak le, amelyekből már fertőzött utódok kelnek ki (transovariális átvitel), illetve kullancs korai fejlődési alakjai, vagyis a lárva vagy a lympha által a vérrel felvett babesiákat a következő fejlődési alak oltja be (transstadialis átvitel). A kórokozó vérszívás közben a kullancs nyálával kerül a gazdaszervezetbe. A fertőzött kullancsok a babesiákat nem azonnal a vérszívást követően, hanem csak két-három nap múlva juttatják az állatba, mert azok ennyi idő elteltével válnak fertőzőképessé a kullancs nyálmirigyében.

A kutyákban a betegség az évszakok változásától és a kullancsok aktivitásától függő szezonalitást mutat: az esetek száma tavasszal és ősszel a legmagasabb, télen és nyáron alacsonyabb, de ezekben az időszakokban is gyakori.

A betegség lefolyása:

A Babesia canis a megfertőződött kutya vörösvértesteiben osztódik. A megfertőződött állatokban pár napos (legfeljebb két-három hetes) lappangási idő után súlyos klinikai tünetek jelentkeznek. A betegségnek a következő jelei vannak: magas láz, étvágytalanság, bágyadtság, gyengeség, kedvetlenség. Később sárgaság, vérfesték-vizelés alakul ki. (A beteg állatok vizelete csokoládébarnára színeződik a károsodott vörösvérsejtekből kiszabaduló vérfesték miatt.) Ritkán idegrendszeri tünetek mutatkoznak. Szövődményként kialakulhat vesekárosodás, hasnyálmirigy gyulladás, autoimmun betegség, bénulás, idegrendszeri betegségek. A beteg kutyák időben végzett szakszerű állatorvosi ellátás híján pár nap alatt elpusztulnak.

A Babesia canis kórjelzésére a megfestett vérminta mikroszkópos vizsgálata alkalmas.

Abban az esetben, ha a kutya a fenti tüneteket mutatja, azonnal állatorvoshoz kell fordulni, mert a betegség korai szakaszában a szakszerű állatorvosi kezeléstől várható a gyors gyógyulás. Sajnos azonban előfordulhat, hogy a gondos kezelés ellenére sem lehet megmenteni az állat életét. Az esetek egy részében a klinikailag meggyógyult állatokban akár évekig életben maradhatnak a paraziták, ezért a klinikai tünetek bármikor ismét jelentkezhetnek.

Védekezés, megelőzés:

Az ebeknél a tavasztól őszig terjedő időszakban a kullancs elleni szerekkel való rendszeres kezelés javasolt. Ennek lehetséges módjairól és lehetőségeiről kérjen tájékoztatást az állatorvostól. Erdős, bokros területeken való sétáltatás után a kutya testfelületének gondos átvizsgálása, a kullancsok mielőbbi eltávolítása (a kullancsot a bőrfelülethez minél közelebb, csipesszel megfogva, folyamatosan húzva), és a csípés helyének fertőtlenítése ajánlható. A betegség ellen kutyáknak adható védőoltás, ennek részleteiről kérjen tájékoztatást az állatorvostól.

Irodalmi forrás:
Dr. Karsai Ferenc és Dr. Vörös Károly: Állatorvosi belgyógyászat I. A kutyák és macskák betegségei, Primavet Állatgyógyászati Kft.
Prof. Farkas Róbert: Piroplasmosis (babesiosis és theileriosis)


Lyme-kór (borreliózis)

A leggyakoribb kullancsok terjesztette bakteriális fertőzés a kutyáknál és az embereknél is a Lyme- kór. A kórt egy spirochéta (vagyis egy spirális, csavarhúzóra emlékeztető testű) baktérium, a Borrelia burgdorferi okozza. Ezt hazánkban a közönséges kullancs, az Ixodes ricinus terjeszti. A kullancsra viszonylag nagy test és a sötétbarna, csaknem fekete színű háti pajzs a jellemző. A betegséget a nyolcvanas években diagnosztizálták először. A kórral fertőzött kullancs a nedves környezetet kedveli. Emiatt leggyakrabban a vastag avarral vagy aljnövényzettel rendelkező lombhullató erdőkben, cserjésekben és lápos vidékeken fordul elő, de megtalálható a legelőkön és a városi parkokban is. A kullancsnak három gazdára van szüksége ahhoz, hogy végbemenjen a teljes fejlődési ciklusa. Lárvái csaknem ugyanúgy néznek ki, mint a kifejlett kullancsok, de csupán 3 pár lábuk van és 1 mm-nél is kisebbek. Kisemlősökön, gyíkokon és énekesmadarakon szívnak vért, majd az első gazdát elhagyva a talajon vedlenek nimfává. A nimfák a már felsorolt gazdák mellett emberekben és nagyobb emlősökön, így kutyákon is élősködhetnek. Ezeket nem könnyű észrevenni, hiszen a testük csupán 1,5 mm-es. A talajon vedlő nimfákból kialakuló kifejlett hím kullancsok 2,5 mm hosszúak és testüket páncél fedi, így csak korlátozott mennyiségű vért képesek felvenni. A nőstények teste a vérszívás előtt mintegy 3,5 mm-es. Csupán kis háti pajzsuk van, így az 5-7 napig tartó vérszívás során nagyon sok vért képesek a végleges gazdából felvenni és tágulékony testükben elraktározni. Közben vízáteresztő bőrük segítségével a víz nagy részét elpárologtatják, így valójában egy sűrű vérkoncentrátumot tárolnak csupán. Szívhatnak vért bármely közepes vagy nagyobb testű emlősből, madarakból és az emberből is. A nőstények és a hímek a végleges gazdán párzanak és a nőstények a vérszívás befejeztével a talajon teszik le a petéiket.

A Borreliák fenntartó gazdái a kisrágcsálók, amelyek hosszú ideig tünetmentesen hordozhatják a kórokozót, így azokat a rajtuk élősködő kullancslárvák és a nimfák is felvehetik. Kutyából a nimfák 4 napig, a kifejlett nőstények ennél hosszabb ideig szívnak vért, ezért mindkét alak vérszívása okozhat fertőzést. Amikor a kullancs vérszívásba kezd, a Borreliák a kullancs középbelében ciszta formában tartózkodnak. A vér stimuláló hatására visszaalakulnak spirochétává, osztódnak és a kullancs nyálmirigyei felé vándorolnak. Innen kerülnek 24-48 óra után befecskendezésre a gazda (vagyis az áldozat, esetünkben a kutya) bőrébe. A Borrelia a fertőzés helyén tovább szaporodik, majd a környező szövetekbe vándorol. Ez a baktérium nagyon lassan szaporodik, 12 óra kell ahhoz, hogy osztódjon. Hetek alatt jut el a legközelebbi izületekig és a kutya más szöveteibe. A többi izületbe ennél is később.

A legtöbb érintett kutya tartósan, egész életében fertőzött marad. A gyakorlatban nagyon kicsi az esélye annak, hogy az ilyen hordozó kutyák fertőzzék meg a tulajdonosukat, ennél sokkal valószínűbb, hogy a kutya és az ember ugyanabból a forrásból fertőződött. Arra sincs lehetőség, hogy a kutyán vért szívó kullancs emberre menjen át, ugyanis ha egy kullancs már elkezdett vért szívni, nem tudja azt abbahagyni. Ezért a kutyák az emberi megbetegedésekben nem játszanak érdemleges szerepet, sokkal inkább "őrszemként" tartjuk számon őket, vagyis olyan fajként, aminek a fertőzöttsége ráirányíthatja az együtt élő személyek esetleges érintettségére a figyelmet.

Jelenleg nincs bizonyíték arra sem, hogy a fertőzött szukák az utódaiknak átadnák a kórokozót, ezért az ő megelőző kezelésüknek nincs haszna.

Klinikai tünetek

A klinikai tünetek, ha egyáltalán kialakulnak, leggyakrabban a fertőzött kullancs vérszívása után 2-5 hónappal jelentkeznek. Emberekben a betegség három fázisa különíthető el. Az első a vándorló bőrpír, később különböző heveny izületi, keringési és idegrendszeri tünetek, végül az idült elváltozások kialakulása a jellemző. Kutyában ez a tagozódás nem tapasztalható. Bőrpír egyáltalán nincs. A legjellemzőbb tünet a visszatérő, sántasággal járó heveny vagy félheveny izületgyulladás. Ez általában a korábban észlelt kullancs vérszívási helyéhez közelebbi izületeket, elsősorban az elülső lábtőizületet és a csánkizületet érinti. Az izületgyulladáshoz olykor láz, étvágytalanság és elesettség is társul. A sántaság időtartama alatt egy vagy akár több izület is duzzadt, meleg és tapintásra fájdalmas. Ilyenkor a testtájéki nyirokcsomó is megduzzadhat. Jellemző az izületgyulladásra, hogy néhány napos antibiotikum kezelés hatására, máskor magától is elmúlik, majd visszatérhet és ilyenkor olykor másik izületet vagy izületeket érint.

A keringési és idegrendszeri tünetek kutyában extrém ritkák. Az előbbi leginkább szív ingerületvezetési zavar formájában jelentkezik, az idegrendszeri tünetek közül pedig görcsrohamok, agresszió és tompaság fordulhat elő. A vesék megbetegedése valamivel gyakoribb következmény. Ilyenkor immunkomplexek károsítják a kutya veséit, ami fehérjevizeléssel és előrehaladott esetben végzetes kimenetelű veseelégtelenséggel is járhat. A súlyos vesekárosodás általában étvágytalansággal és hányással jelentkezik.

Néha előfordul olyan eset is, amikor a kutya nem mutat semmilyen klinikai tünetet, amíg a veseelégtelenség meg nem jelenik.

A fertőzött kutyák 95%-a klinikai értelemben tünetmentes hordozó. Azonban ez sem tekinthető feltétlenül problémamentesnek. A Borreliák és az ellenanyagok összekapcsolódásából ilyenkor is immunkomplexek keletkeznek. Alapvetően ezek a felelősek a fenti klinikai tünetek, vagyis az izületgyulladások, a szív- és idegrendszeri elváltozások valamint a veseproblémák kialakulásáért, s ez a látszólag egészséges állatokban is bekövetkezhet, ha nem is éri el azt a szintet, ami a klinikai tünetek kialakulásához szükséges.

Gyógykezelés

A beteg kutyák célzott antibiotikum kezelése gyors gyógyulást eredményez. Ha 3 nap után sincs javulás, az megkérdőjelezi a diagnózist. A jól reagáló állatok kezelését legalább 3-4 héten keresztül folytatni kell. Az antibiotikum kezelés csökkenti a kórokozók számát a szervezetben és vele az ellenanyagok mennyisége is csökken. A vesék megbetegedése esetén szükség lehet más gyógyszerek (pl. ACE-gátlók, omega-3 zsírsavak, folyadákpótlás) alkalmazására is. A glükokortikoidok használata még a gyógyult betegeken is kerülendő, mert az a betegség ismételt fellángolásához vezethet.

A gyógyulást ismételt szerológiai vizsgálattal lehet ellenőrizni. A vesebeteg kutyákat később is rendszeresen monitorozni kell időszakos vér- és vizeletvizsgálatokkal.

Megelőzés

A Lyme-kór megelőzésére elvileg több lehetőség is kínálkozik:

  1. Kerülni a kullancsok által kedvelt területeket.

  2. Csökkenteni a környezet kullancs-terheltségét a fák metszésével, a fű rendszeres nyírásával, a bokrok eltávolításával és a vadállatok távoltartásával.

  3. A kullancsok távoltartása a kutyától megfelelő kullancs elleni nyakörvekkel vagy spot-on készítményekkel.

  4. A kutya átvizsgálása a kirándulások vagy séták után és a kullancsok mielőbbi eltávolítása.

  5. Beoltatni a kutyát Lyme-kór ellen, majd évente ismételni a vésőoltást.

A leghatékonyabb, ha a fenti módszereket kombinációját alkalmazzák.

Dr. Csikós Károly Miklós (állatorvos)
MANCSOK Állatorvosi Rendelő