Miért van szükség fajta leírásra?
A fajta leírás nagyon fontos, mert biztosítja, hogy az idő múlásával a fajta megjelenése semmilyen irányba se tolódjon el. Máskülönben a fajta veszíthet jellegzetességeiből, változhat a magasság, a szőrzet, a szőrzet színe. Fajta leírás nélkül a fajta állomány igen eltérő képet mutathatnak egymástól.
A szetter fajta standardeket előszőr évszázadunk elején vetették papírra, miután a Kennel Club megvetette alapjait és rendszeresen rendeztek kutyakiállításokat. Ezt megelőzően vadászkutyát főleg a kutya munkaképességei miatt tartottak, vagy a sportvadászok tartottak vadászkutyát, vagy pedig a társadalom szegényebb rétegei, ahol a kutya a mindennapi vacsora elejtésében játszott nagy szerepet. Bármilyen céllal is tartotta kutyáját a tulajdonosa, a fő szempont az volt, hogy a kutya erős legyen és képes legyen dolgozni. Amikor leírták a fajtastandardet, a fajtát kialakító kutyák küllemét és munkastílusát írták le.
A megfelelő testfelépítés szerepe
Mindenkinél, akár az embereknél és akár az állatoknál, a test megfelelő használatának alapfeltétele a megfelelő csontozat és testfelépítés. A megfelelő szón azt értjük, hogy a mozgás könnyed, kellemes és fáradság nélküli. Természetes mind az embernél, mind pedig az állatnál a megfelelő állóképesség is fontos, de mi most a kutyáról fogunk beszélni. Ezért a vállszögelésnek meg kell felelnie a kutya hátsó szögeléseinek és a kutya lábainak megfelelően strukturáltaknak kell lenniük. Ezért szükséges a mély mellkas, mely megfelelő helyet biztosít a tüdőnek és a szívnek. Az egész napos munkára való képesség, a vadászat, a vadász ösztönök felszínre törése nagyon fontos volt, és a fajta standardet, azért fektették le, hogy biztosítsák a fajta túlélését.
A testfelépítés
Elülső rész:
Korrekt vállszögelés alapvető ahhoz, hogy a szetter mozgása könnyed, kiegyensúlyozott, fáradtság nélküli legyen, ami elengedhetetlen a szetter munkaképességéhez. A vállcsont hosszának meg kell egyezni a felkar hosszával. Gyakran látni olyan szettert, amelynek a felkarja rövidebb, mint a vállcsont. Az a lóéhoz hasonló ringó mozgást eredményez. Ha két csont hossza megegyezik, akkor még előfordulhat, hogy a váll nem dől eléggé hátra.
Az ilyen szögeléssel rendelkező kutya valószínűleg leeresztett fejjel jár és kevés tolómozgást végez a hátsó lábaival, a mozgás erejének nagy részét az elülső végtagok végzik. Ritkán fordul elő az, hogy az egyik szögelés jó, a másik nem; a kutyánál a nem megfelelő szögelés párban jár általában, mind a mellső, mind pedig a hátsó végtagoknál.
Alulszögelt hátulsó végtagok.
Az ilyen kutya fara csapott, lépései
rövidek. A nagyobb sebesség eléréséhez
az ilyen kutya inkább megszaporázza lépéseit,
lépés hosszúsága nem nő.
Forrás: MEOE Angol vizsla és Retriever Klub 1996. évkönyv