Kutyakiállítások

2019.04.12

A magyar kutyatenyésztésnek értékes hagyományai vannak, melyek ápolását gazdasági és kulturális érdekeink egyaránt megkívánják. Az országos színtű tenyészállatvásárok kialakulásától végigkísérhető a kutyatenyésztés, azonban egy mindent átfogó tenyésztéstörténeti elemzés az anyagból nem állítható össze. A kutyatenyésztés ugyanis a tenyészállatvásárokon csak esetlegesen szerepelt, ugyanakkor a kutyatenyésztés világszerte mindig valamilyen magán vagy társadalmi síkon alakult ki.


Az első kutyakiállításokat az Országos Magyar Kutyatenyésztő Egyesület kezdeményezte. Az 1902. évi mezőgazdasági kiállításon az első kutyabemutató kettős célt szolgált: a magyar kutyafajták (puli, kuvasz) és a külföldről behozott és Magyarországon tenyésztett fajták közönség előtti megismertetését.

A kiállítási szabályzatban kilenc kiállítási osztályt határoztak meg:

1. Nyílt osztály: bármely korú kutya számára.
2. Bajnok osztály: az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület által rendezett vagy elismert kiállításon a nyílt osztályban két első díjat nyert kutyák számára.
3. Versenynyertesek osztálya: olyan kutyák számára,amelyek az Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület által rendezett vagy elismert versenyeken legalább figyelemre méltó elismerést kaptak.
4. Kezdők osztálya: kiállításokon díjat még nem nyert kutyák számára.
5. Kölykök osztálya: 6-12 hónapos kutyák számára.
6. Páros osztály: egy tulajdonosnak ugyanazon fajtájú két kutyája számára nemi különbség nélkül.
7. Csoport osztály: három vagy több egy fajtához tartozó és egy kiállító tulajdonát képező kutyák számára.
8. Hazai osztály: a Magyarországon tenyésztett kutyák számára.
9. Eladó osztály: a kiállítás ideje alatt eladásra kerülő kutyák számára.

Az első világháború után időbe telt, amíg újra kialakultak a kutyakiállítások. A szakértő körök számára a legnagyobb gondot a kutyafajták helyes csoportosítása jelentette. Az ebtenyésztéssel foglalkozó, a szakirodalmat is művelő kutatók egyik része a használat, a másik csoport a származás, SL harmadik a koponyaismeretek, a legtöbben pedig a divatossá vált népszerű elnevezések alapján csoportosították a világ kutyafajtáit.

A következő évek kiállításain a Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Egyesületeinek szövetségi tagjai: a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők, a Magyar Tacskótenyésztők, az Országos Magyar Rendőrkutya, a Magyar Dobermannosok és a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesületei, valamint az Országos Vizsla Klub és a Magyar Véreb Egylet állították ki fajtatiszta tenyészanyagaikat. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) külön kiállítási napon vezette fel tenyészanyagát.

A kiállítások ideje alatt megrendezett rendőrnyomozókutya-versenyek és kotorékversenyek a látogatók kedvenc időtöltései között szerepeltek. A kutyaversenyek résztvevői számot adtak fegyelmező és ügyességi gyakorlatuk, őrző-védő és szimatmunkájuk minőségéről. Zajcsek Alfons az 1925-ben megjelent első magyar "rendőrkutyás" kiképzéstechnikai kézikönyvvel megalapozta az amatőr kutyakiképzés iskoláját. A kísérő-védő feladatra hat elismert szolgálati kutyafajta vált alkalmassá: a német juhászkutya, az óriás schnauzer, a rottweiler, a dobermann, a boxer és az airedale terrier. Az említett fajták a magyar kutyafajták (kuvasz, komondor, puli, pumi, sárga magyar vizsla, erdélyi kopó) mellett időről időre a kiállítások legfőbb szereplői voltak.

A kutyakiállítások bírálati rendjében az első lépcső az osztályozási kategóriák meghatározása. Második lépcsőben a bírák a szépségminősítési osztályok alapján ítélik meg a legkiválóbb kutyáknak járó díjakat. A bírákat külön tanfolyamok és vizsgák után fogadták el. A legtöbb bíró szakosodott bizonyos fajtákra és állandóan ugyanazon fajtákkal foglalkozik, így rendkívül nagy gyakorlatra tehet szert. Az 1932. évi kiállításon a kiállítók között Korbuly Károly komondor, Czakó Elemér fekete puli, Török Sándor kuvasz, Berzsenyi István aeradle terrier, Krausz Jenő dobermann, Vass Károly német juhászkutya fajtákkal jelent meg. 1934-ben a kiállított kutyafajták köre a német dog, az orosz agár, az angol szetter, a német boxer, ófrancia bulldog, a pekingi palotakutya és a skót terrier fajtákkal bővült.

1930 és 1935 között a kutyafajták szépségminősítési osztályai a következők szerint alakultak: kitűnő=kék szalag, nagyon jó=vörös, jó=sárga, kielégítő=zöld, elégséges=fehér szalag. Az "örökös-győztesek"-et aranyszalaggal jutalmazták. A győztesek (championok) az illetékes egyesületektől megállapított színű szalagot, a magyar kutyafajták nemzeti színű szalagot viseltek.

Az 1936. évi kiállításon a kutyák minősítési rendszerében változások történtek. A "Fédération Cynologique Internationale " (Nemzetközi Kutyatenyésztő Szövetség) Magyarország vezető kutyaegyesületének a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét (MEOE) fogadta el. A kiállításon a kutyák bírálatát a Nemzetközi Kutyatenyésztő Szövetség által szakmailag elismert bírák végezték. Napjaink kutyabírálati rendszeréhez hasonlóan a bíró a standard követelményeivel - amely fajtától függően változik - összevetve meghatározta a kutya küllemét. Ehhez módszerként a járattatást, a futtatást, az állítást és a figyeltetést alkalmazta. A bírák a kutyák eredményeit a korábbi évek gyakorlatának megfelelően különböző színű szalagok odaítélésével jelezték. Az osztályozást követően minden osztályban elsőtől negyedekig ítéltek meg díjakat, azontúl pedig a kiállított kutyák "Figyelemreméltó" megjelölést kaptak. Minden fajtánál és nemnél az első kitűnő osztályzatú kutyáknak a bíró megítélhette "a Mezőgazdasági Kiállítás Győztese " címet.

A törzskönyvezés egységesítése érdekében az 1940. évtől a MEOE által megrendezett kiállításokon csak a "Magyar Eb-Törzskönyve"'-be törzskönyvezett kutyák voltak nevezhetők. A Fédération Cynologique Internationale a "Magyar Eb-Törzskönyv"-be iktatott törzskönyveket és pedigréket ismerte el érvényesnek.

Az 1940. évi kiállításon a kutyafajtákat négy bírói kör és öt kiállítási osztály képviselte:
I. Bírói kör: komondor, kuvasz, puli és pumi;
II. Bírói kör: angol buldog, airedale terrier, ír terrier, japán chin, samojéd, schnauzer, welsh terrier, törpepinscher, törpe spitz;
III. Bírói kör: skót terrier, skye terrier; sealyham terrier.
IV. Bírói kör: angol agár, angol szetter, boxer, bernáthegyi, cocker spaniel, csau-csau, springer spaniel, dog, foxterrier, magyar vizsla, német juhászkutya, ónémet juhászkutya, orosz agár, rövidszőrű német vizsla, spitz.

Kiállítási osztályok:
1. Kölyök osztály: 8-12 hónapos kutyák részére;
2. Serdülő osztály: 12-25 hónapos kutyák számára;
3. Fiatal osztály: 15-24 hónapos kutyák számára;
4. Érett osztály: 24-48 hónapos kutyák számára;
5. Idős osztály: 48 hónapnál idősebb kutyák számára.

Az osztályozási kitüntetések a korábbi évekhez hasonlóan alakultak, kiadásra kerültek azonban minden fajtánál nemek szerint elkülönítve:
1. A legjobb 15 hónapon aluli, vagyis az 1., 2. osztályba nevezett kutyáknál a "Mezőgazdasági Hungária Príma Junior"
2. Az 1-5. osztályba nevezett bármilyen korú kutyáknál a "Mezőgazdasági Hungária-Győztes" címek.

A második világháború során a kutyaállomány is komoly veszteségeket szenvedett. Ezeket csak évek múltával lehetett pótolni. Az ötvenes és hatvanas évek kiállításain egyre nagyobb szerepet kapott a kutyatenyésztés propagálása. A MEOE jogutódjaként működő Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete szervezésében kerültek megrendezésre kutyakiállítások. A kutyatenyésztésről a kiállításokon ismertetőket adtak ki, jónevű tenyésztőket és szakembereket megnyerve előadássorozatokkal, helyszíni tapasztalatcserékkel segítették elő a tenyésztői munka színvonalának növelését.

Az 1956. évi kiállításon:
1. A dokumentációs teremben a kutyafajták elterjedését, a vadász szolgálatában álló kutyák munkamódszereit (agarászat, kopózás, kotorékvadászat, csapázás, vízi vadászat, disznózás, kajtatás), a kutyák származását ismerhették meg az érdeklődők;
2. A fajtabemutató során négy csoportot különítettek el: I. Magyar kutyafajták: puli, pumi, komondor, kuvasz. II. Vadász- és kotorék kutyák: magyar vizsla, német vizsla, ír szetter, véreb, tacskó, foxterrier. III. Örző-védő kutyák: német juhászkutya, dobermann, dog, boxer, arieadle terrier. TV. Egyéb haszonkutyák: kínai házikutya (csau).
3. A kiállítás ideje alatt hármas csoportosításban történtek a bírálatok: a) magyar kutyafajták és őrző-védő fajták, b) német juhászkutyák, c) vadász-és kotorék, valamint vegyes fajtájú kutyák. 4. A kutya sokoldalú használhatóságát munkakutya-bemutatók rendezésével tették szemléletesebbé.

A kiállításokon kétféle bírálati eljárást követtek:

az egyik a pontozásos bírálat, a másik a testrészek arányossága, összbenyomása és a kutya tulajdonságainak megítélésén alapult. A kutyák szépségminősítési osztályait kitűnő=kék, nagyon jó=sárga, jó=zöld, megfelelő=barna színű szalagok jelezték. A korosztályon és nemen belül előforduló "legjobb" minősítésűek között a legjobbat illette a győztes cím. A derby győztesi cím az előző évjárat, vagyis az előző naptári évben született kutyák szépségversenyének első helyezettjét jelölte. Minden további győztesi cím megállapítása: Országos-, Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás Győztese stb. címek megítélése a rendezőség hatáskörébe tartozott.

A hetvenes évek közepétől előtérbe kerültek az önálló rendezésű kutyakiállítások. A kiállításokat a MEOE rendezi előre lefektetett forgatókönyv, versenynaptár alapján. Hosszú évek óta tavasszal és ősszel két nemzetközi (CACIB) és nyolc-tíz vidéki, országos (CAC) kiállításokat rendeznek. Ezekhez jön egy-egy tájjellegű és fajtakiállítás. A kiállításra szánt kutyákat az adataikat tartalmazó, rovatolt nevezési lapon jelentik be a gazdáik, többnyire a nevezési határidő lejárta előtt. A kiállításokon csak beoltott, egészséges, fajtatiszta kutyák vehetnek részt. Nem vezethető fel tüzelő (ivarzó) és vemhes szuka.

Írta: Somhegyi Tamás

Forrás: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990 c. könyvből egy részlet.


Az 0. M. E. E. országos
és egyesületi ebkiállítása

Ime láttuk a harmadik ebkiállítást, melyet az Országos Magyar Ebtenyésztő egyesület szervezett. A siker, melyet az egyesület e harmadik kiállításával elért, minden dicséretre érdemes. A komoly törekvés, fáradhatlan munka és szakértelem bizonyítékát láttuk e kiállításon. Láttuk azt is, hogy az előző években rendezett két kiállítás tapasztalatait a tenyésztők hasznukra fordították és ebben látjuk a harmadik kiállítás eminens sikerét.
A pompás tárgymutató adatai szerint huszonhárom különböző osztályban 180 eb versenyzett az első díjért. Nem sok és mégis jelentékeny szám, ha meggondoljuk, hogy nálunk az értelmes és programmszerű tiszta tenyésztés fontosságát csak kevesen ismerték fel azok közül, akik az ebeket szeretik is, nevelik is. Az országos magyar ebtenyésztő egyesület vezetőié az érdem, hogy az ebkedvelő közönség megláthatja azokat az irányokat, amelyek a tiszta tenyésztés nemes eredményeihez vezetnek.

Minden haladást és hanyatlást jelző kiállítás fontos tanulságokat tartalmaz az értelmes tenyésztőre nézve. Az egyiket bátorítja a haladás a fejlesztés útjain,, a másikat visszariasztja a veszedelmes irány követésétől. És az okos, szemfüles tenyésztő, aki nemcsak szép, de használható ebet is akar, soha sem fog csak a kiállítási díjakra pályázni, hanem a szépséget mindig és minden körülmények között legalább is össze fogja kötni a használhatósággal. Vissza fog riadni minden olyan iránytól, amely a túlfinomított ivadékokra vezet. Csábító határ ez a túlfinomítás! És az a tenyésztő, aki csak kiválóan szép testű ebeket akar, ezt a célját könnyen el is érheti, de a szakértő, gyakorlati ember szeme azonnal föl fogja ismerni a remek szépségű eben azokat a túlfinomított jellegeket, amelyek a használhatóság rovására fejlesztettek.
Azért szeretném, hogy a tenyésztés érdekében minden használati fajta a komoly és szakszerű bírálat tárgya legyen; hogy e bírálat az egyesület évkönyveiben előkelő helyet foglalva, a későbbi idők hasznos forrásává váljék, amelyből útmutatást, tájékozást fog meríteni évtizedek múlva, a tenyésztő. Főként a vadászebek miatt szeretném ezt.

A vadászebektől olyan sokféle jeles és jó tulajdonságokat szokott a vadász követelni nemcsak az eb jellemére és lelki tulajdonságaira nézve, de testi alkotásának mineműségére nézve is, hogy érdemes, sőt föltétlenül szükséges volna mindazokat a kiállított ebeket, melyek a követelt testi tulajdonságokat mennél tökéletesebben bírják, név- és származás szerint fölemlítve, kritikailag leírni, hogy azután évek múlva minden kiváló eb átörökítési képessége ivadékról ivadékra is szembeötlő módon fölismerhető legyen. Ez adatok leglényegesebb részeit persze a törzskönyvben nyitandó rovatba kellene bevezetni!

Megbecsülhetlen értesülésekhez jutna így a tenyésztő. Hátha még ezeket a feljegyzéseket kiegészítenék a versenyek és főként a használati versenyek kritikai följegyzései! Ha az évkönyvek segítségével meg lehetne tudni, hogy melyik tökéletes alkotású pointer vagy setter milyen arányokban és minő energiával örökíti át engedelmességét, óvatosságát, higgadtságát, alárendeltsége körén belül önálló cselekvési képességét; hogyan fejlődik utódaiban szaglási képessége, keresésének a stílje és minden körülmények között intelligenciája mellett szelídsége és tanulékonysága.

Ma már minden félig-meddig értelmes tenyésztő tudja, hogy virágzó ostobaság vaktában tenyészteni. Es mégis vaktában tenyésztünk. Legföljebb azt teszszük, hogy összenézzük a házasokat, egyikről-másikról tudunk is valamit és legföljebb azt keressük még, hogy egyiknek-másiknak hány champion őse van a pedigree-jében! Ennél többet a legjobb akarat mellett sem tehetünk. Vagyis általában, még mindig kísérletezünk. Egyszer sikerül és százszor nem!
Ma már mindenki tudja, hogy a tenyésztés tudomány. Gyűjtsük tehát e tudományhoz az adatokat és adjunk módot és alkalmat a helyes és értelmes szelekcióra!

Meggyőződésem, - a csodálatosan szívós energiával megáldott angolok minden irányban való állattenyésztései bizonyítják, - hogy igenis, tökéletes, sőt remek vizsla testalakban, valóságos vizsla-talentumok tenyészthetők.
Ott van a Pallas Lexikon pótkötetében a champion Aldin Fluke pointer képmása! Nézzék meg és olvassák el a kiváló szépségű champion mezőbeli diadalairól szóló jelentéseket, melyek az angol sportlapokban jelentek meg.
Az ősök pontos ismerete hatalmas emeltyűje a tenyésztésnek. A vizsla egész organizmusa - a tények bizonyítják, ott van a pointer és setter - alkalmas a tenyésztés útján való testi és értelmi erők fejlesztésére, csak lehetőleg pontos adminisztráció kell hozzá.
Ismétlem, a vizslatenyésztőnek hatalmas segédeszköze lenne, ha úgy a kiállítások, valamint a versenyek adata pontosan feljegyeztetnének. A helyhez nem jutott egyedek a tenyésztés szempontjából közönyösek lévén, természetesen mellőzendők volnának.
A nemes vizslatenyésztés érdekében óhajtanám, ha a fölvetett kérdéshez vizslatenyésztőink hozzászólnának.
A mostani kiállítás alkalmával az a megtisztelő bizalom ért, hogy a pointerek és a három fajta setterek megbírálásával engem bíztak meg.
Természetes, hogy az elém vezetett vizslákat a mostan és nálunk támasztható legszigorúbb tenyésztési szempontok igényei szerint bíráltam meg.
A következő sorokban kívánok számot adni arról, amit
a kiállításon pointerekben és setterekben láttam.


Pointerek
Be volt jelentve összesen hat pointer kan és öt pointer szuka.
Sajnálatos, hogy a Fónagy József által bejelentett Faust (tenyésztette Hanvay Zoltán), apja Fidledeedee (tulajd. Arkwright), anyja Fittül of Hanva (tulajd. Hanvay Zoltán, tenyésztette Arkwright) a kiállításról elmaradt, mert ez lett volna az első fekete-fehér pointer, amely kiállításainkon megjelent.
Láttam tehát összesen hat pointer kant, amelyek közül négy belföldi és kettő külföldi tenyésztés.
A látvány, midőn a hat pointer kant fölvezették, nem volt biztató; noha Lively (28), habár kissé el van hízva, azonnal magára vonta a figyelmemet.
Kétségtelen, hogy Lively klasszis vizsla. Hanvay Zoltán importálta Angliából; Arkwright tenyésztette. Nem tartom kiválóan első rendű kiállítási pointernők, mert orra hegyétől a bordák kezdetéig nem elég hosszú; az arcéle sem elég éles és szeretném, ha a magasságához képest az egész kutya hoszszabb lenne valamivel. Izomfelületei a vállán és a combokon szélesek, melle normális pointer mell. Nem vettem rajta észre sem lényeges hibákat, sem lényeges kiválóságokat.

Úrfi (29), Dili úr tenyésztette Münchenben és Fónagy József importálta. Apja a híres Lord Altó of Kalandey, állítólag a legjobb kontinentális pointer. A feje, főként ha profilban nézem, mert nyilván az alsó állkapocs csontja nincsen arányban az erősebb fejlődési! koponyával, úgy tetszik, mintha az orr felé vékonyodnék. Egyébként arányos, alacsony és amellett jelentéktelen kutya, minden lényegesebb kiválóság és hiba nélkül.
Rex of Hanva (27) tulajd. Hanvay Zoltán és a tenyésztője ón vagyok. Ennek a kutyának csak a feje és a farka szép, de más testrészeiben részint gyönge, részint rossz. Nevezetesen a mell mélysége abszolúte nincsen arányban a magasságával (65 cm) és a lábfejek ujjai főként az előlábakuál nem zárnak, széjjel állanak. Rex of Hanvának kiválóan szép a feje, valamint a farka és a mód, mellyel azt hordja.

Az I. díjat Lively, a II. díjat Úrfi és a III. díjat Rex of Hanva kapta. Nézetem szerint a tenyésztésre alkalmas Lively és föltéve, hogy teljesen hibátlan szukával kombinálható, minden mell- és lábhibája mellett nemesen szép feje, farka és erős csontjai miatt Rex of Hanva is.
Úgy értesültem, hogy Hanvay Zoltán Rex of Hanvát már kombinálta Fitful of Hanvá-val. Nagyon szerencsésnek tartom ez eszmét, mert Fitfulban mindaz, ami Rexbeu hiányzik, megvan és viszont Rexben mindaz, ami Fitfulban hiányzik, feltalálható.
Íme egy kombináció, amely egy Ill-ik és egy Il-ik díjat nyert pointer között fekszik. Ez a kombináció kizárólag az egymást kiegészítő momentumokra van alapítva és lehetséges, sőt valószínű, hogy ez alomban lesz olyan kölyök, amelyik úgy az apja, mint az anyja előnyeivel fog ékeskedni.
A tenyésztés mesterének, Hanvay Zoltánnak gratulálok a szerencsés és nézetem szerint korrekt kombinációjához. Mind az öt szukát gondosan megfigyeltem és úgy találtam, hogy az eredmény teljesen kielégítő, sőt fényes, mert az öt szuka között találtam hármat, amelyek nézetem szerint a tenyésztésre alkalmasak.
Young Bábi II. (36) Fónagy József tulajdona is az én tenyésztésem. Egyhasi testvére ez Pajtásnak, az 1900. évi nemzetközi kiállítás győzőjének. Young Bábi II. magas, nyúlánk pointer és minden részében korrekt. Feje, nyaka melle és főként az eleje és combjai feltűnő módon fejlettek, arányosak és az erőteljesség (már amennyit egy szukától követelni lehet) és szabad mozgás remekei. Vállai és combjai kitűnően fejlettek és mikor mozog, úgy tetszik, hogy alig érinti a földet. Egész lénye az erőteljes elegancia képét mutatja.
Bátran nyilatkozhatom így a saját tenyésztésemről, mert e részben minden érdem Hanvay Zoltánra hárul, amennyiben Young Bábi Il-nek előkelő és magas klasszisban álló őseit az ő körültekintő és szerencsés importjának köszönhetjük és én nem tettem egyebet, minthogy felhasználtam azt a kitűnő anyagot, amelyet ő importált.
Nagyon kívánatosnak tartanám, hogy Fónagy József az első díjra érdemes Livelyt az első díjjal kitüntetett Young Bábi II-vel párosítaná.
Azt, ami Bábi II-ben gyöngébb, a mély mellet, talán pótolná ivadékaiban Lively. Fónagy József Lively és Young Bábi II-ben ma 2 elsőrendű tenyészállat tulajdonosa és ha e két pointer ivadékait foglyokkal bőven megrakott szép vadászterületein az ő ismert kitűnő módszerével bevadászsza, nem hiszem, hogy a kontinensen bármely pointer velük a versenyt sikeresen felvehetne. Az imént mondottakat állítani is merem és ez állításaim rövid 2-3 év múlva igazolást is fognak nyerni.

Fitful of Hanva leánya a méltán nagyon híres Champion Aldin Fluke-nak (K. C. 31035). Ezt a szukát terhes állapotban Hanvay Zoltán importálta a híres angol tenyésztő, Arkwright kenneljéből.  E szuka szépség és elegancia dolgában nem versenyezhetett Young Bábi II-vel, mert fejének alkotása, főleg szembe nézve, olyan rövidülést mutat, amely a koponya tetejének szólességót a szem alatti fejrészek arányához túl szélesnek tünteti fel. Kétségtelen, hogy ez az aránytalanság a Young Bábi II. fejének teljesen korrekt és korrektségében nemesen szép alkotásához képest Fitful of Hanvának nem válik előnyére.  Fitful mozgása sem olyan szabad, mint Bábié, aminek kétségtelen oka a vállak és ezombok szerkezetében van. Fitful a II. díjat nyerte meg azért is, mert - a mint mondani szokták - a "két vége" nem kiváló módon fejlett.
Nem szeretném, ha félreértenének. A Fitfulnál észrevett ezen kevésbbé előnyös körülmények nem azt jelentik, hogy Fitful rossz, hanem csak azt, hogy a két előkelő szuka között a Bábi a jobbik s hogy a két pompás szuka összehasonlításánál a legcsekélyebb különbségekre is figyelemmel kellett lenni. Fitful nagyon nemes pointer. Törzse, különösen mellkasa, a mi Rex of Hamvánál erős kifogás alá esik, gyönyörűen fejlett.
A Fitful of Hanva tenyésztési kombinációjára már előbb nyilatkoztam.

Lolla, a III. díjjal kitüntetett szuka, Dili tenyésztése és Fónagy József importálta Münchenből. Igen kellemes formájú kis szuka ez. A feje azonban túlságosan spanielszerű. Egészben a farkán kívül, amely igen szép, jelentékenyebb szépségeket vagy hibákat nem vettem rajta észre. A pointerekre vonatkozó eredményt összegezve, a következő tanulságokat fordíthatjuk a hasznunkra:
Összesen hat pointer kan és szuka nyert I. II. és III. díjat. A hat nyertes pointer közül: Rex of Hanva (III. díj) és Young Bábi II. (I. díj) belföldi tenyésztés. Az I. díjat nyert Lively és a II. díjat nyert Fitful of Hanva angol, mi: a II. díjat nyert Úrfi és a III. díjat nyert Lolla német import. És mégis a tenyésztés szempontjából nem érzem, hogy a hazai tenyésztésünk a külföldi importtal szemben gyönge volna, mert Young Bábi II. a vele versenyző többi öt pointert klasszisban jóval fölülmúlja - amennyiben Livelynél is értékesebbnek ítélem - mert, habár nagy hibái vannak, Rex of Hanvát értékesebb tenyész-pointernek tartom, mint Úrfit, amelynek sem uagy előnyei, sem nagy hibái nincsenek. Vagyis Úrfi jobb kiállítási kutya, mert nincsenek kirívó hibái, de Rex of Hanva jobb teuyész-pointer, mert rossz pointjai mellett kiválóan szép, ritka tökéletes részei vannak. A tenyésztés érdekeit szem előtt tartva, tiszta nyereség Lively és tiszta nyereség Fitful of Hanva mint importok, amelyek hivatva volnának a belföldi Young Bábi II. és Rex of Hanvával pointer-tenyésztésünketmagasabbra vinni.


Az angol setterek
A kiállítás látogatói közül az angol setter-kedvelők soha sem fogják elfelejteni azt a nagyon szép látványt; mikor nagy-szombat napján a napsugarak márciusi szűziességgel ragyogtak és mikor a kiállított kilenc blue belton settert az elkerített körbe vezették, hogy megbíráltassanak. Szinte káprázott a szemem, mikor e/t a selymesen szikrázó, fehér-fekete-kékben pompázó tíz, lenge, köuuyű és simán fekvő, elegáns bundát megláttam.

A setterek egytől-egyig vidám, hanezurozni szerető igazi setter lelkek, széles jókedvükben életteljes, gömbölyű, könnyed mozgásukkal festem való képet mutattak.
Hogy is fejezzem ki magamat? Igen. Mindegyik különkülön egy nagyon finom ízléssel berendezett hercegi szalonba való, pompás eleven bútordarab! Nincs a világon az a szép eleven bunda, amely ezeknek a blue settereknek a bundájával versenyezhetne. Színben, rajzban egyszerű és disztinguált, tapintásra lágy selyem és amellett ezüstfehéren és kékes-feketén szikrázó a blue atter bunda. A kilenc setterből, miután apróra szemügyre vettem valamennyit, kivált hat.

A nyilt osztályba nevezett kanok közül Lord of Nürnberg (41) tulajd. Fónagy József; tenyésztette Tintner Nürnbergben, amely az I. díjat, azután Gora (40) tulajd. Vépy Vogronits; tenyésztette Fónagy József, amely a II. díjat és Lord (42) tulajdouos és tenyésztő Fónagy József, a III. díjat kapta. A kölykök osztályában pedig különösen kiváltak: Lilly (46), Marcsa (47) és Juczi (48). Ez osztályban nem is volt több bejelentve. E hat nagyon kiváló setter mellett a szukák nyilt osztályában kiállított Counless I. díj, Dáma II. díj és Pálma III. díj más kontinentális konkurreueziában talán inkább föltűntek volna, de a kiállítás első rendű belton setterei között nevezetesebb hely nem juthatott nekik, noha hangsúlyoznom kell, hogy ezek a szukák is mindenben becsületesen megálltak a helyüket.

Lord of Nürnberg a kiállításon az egyetlen importált blue setter. Szépségre nézve azt hiszem párját kell keresni. A feje a legtipikusabb setter fej, melyet láttam. Nem magas kutya, de magassága arányban áll hosszúságával. A melle mély és a nyaka nagyon szépen és a koponya felé csak parányit hajlik ívszerűeu. Ágyéka, vállai, tökéletes arányúak és egyéb részei mutatják, hogy szilárd kötésű setter.

Az 1900. évben megtartott nemzetközi ebkiállítás alkalmával már nyilatkoztam a Tintner-fóle blue setterek szépségéről és akkor hangsúlyoztam azt is, hogy mennyire fontos volna setter-tenyésztésünk jövőjére, ha sikerülne egykét példányt ezekből importálni.
Fónagy József importálta a kiállított Lord of Nürnberget és a ki nem állított Bettyt. Lord of Nürnberg importálása azért szerencsés, mert e setter egész minemüsége, ha talán nem is szebb az akkor kiállított Tintner-féle setterek bármelyikénél, de nézetem szerint nem látszanak rajta a túltenyésztettség nyomai annyira, mint amazoknál.

És azt hiszem, hogy ha Fónagy akár Lilly, akár Marcsa vagy Juczival kombinálja, az ivadékok elsőrendűek lesznek. Gora (40) és Lord (42) testvérek és az  összetéveszthetőségig hasonlítanak egymáshoz. Mind a kettőnek az a hátrányavan Lord of Nürnberg mellett, hogy a fejük kissé rövid. Lilly, Marcsa és Juczi testvérek és apjuk Gora, az anyjuk pedig Miss Kate, a Bárczy-féle szuka. Gora ezekkel a leányaival bebizonyította, hogy testi tulajdonságaiból csak a mellét tudta átörökíteni. Mind a három szuka a nóh. Bárczy István által importált setter típus. Dacára, hogy szukák és dacára, hogy csak 1902 május 3-án lesznek esztendősek, erőteljesebbek és talán magasabbak aderók Goránál.  Ez a három setter szuka igen nagy szerepre van hivatva a magyar setter-tenyésztésben, föltéve persze, hogy vadászati kvalitásaik arányban fognak állani testi szépségükkel. Típusuk élénken emlékeztet a Bárczy-féle gyönyörű Dashing Ruthwenre, a Princ Il-re és Russ-ra! Hatalmas setter anyákat látok bennük. A csontjaik erősek, fejük amellett finom és gyöngéd; a nézésük nyugodt és nemes. Mozdulataik határozottak és amellett kecsesek. Az természetes, hogy point hibáik nincsenek. Őszintén szerencsét kívánok Fónagy Józsefnek ezekhez a kitűnő setter dámákhoz.
A nürnbergi Lord után még nem láttam ivadékot. Óhajtanám, ha Lord of Nürnberget a gazdája kombinálná a három szuka közül azzal, a melyik vadászaton a legnyugodtabb és amellett a legerősebb. Es ennél az alomnál kezdődnék azután a blue settereknek egyelőre a magasabb klasszisa. A Gora és Miss Kate házassága bizonyítja, hogy Miss Kate-ben erősebb az átöröklési eneraia mint Gomban, a tenyésztő tartsa tehát magát a Miss Kate ivadékokhoz, főként az anya választásánál.

Összehasonlítva a pointer és blue setter kiállítást, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a setterek jóval magasabb tenyésztési klasszison állanak nálunk, mint a pointerek.
Ennek a magyarázatát nem tudom. Nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy vannak még az országban jó, sőt elsőrendű pointerek is, de csak keveset ismerek olyan elsőrendű pointert, amely nem volt kiállítva. Kár.

A kiállított pointerek közül négy darab volt külföldi tenyésztés és ezek közül egy nyert első és egy nyert második dijat.  Az összes blue setterekből csak egy volt importált és a setter-tenyésztés ennek dacára öt kitűnő belföldi setterrel szerepelt, a melyek között a díjfokozatokat csak hajszálnyi különbségek döntötték el.  Nyugodtan állíthatom, hogy a blue setter tenyésztésünkre büszkék lehetünk.


Ír setterek
Összesen ki volt állítva két kan és három szuka. A legjobb volt közöttük Laffi (49), a melyik az ejső díjat nyerte. Impozáns, hatalmas megjelenése van Laffinak. Olyan erős, hogy azt hiszem egy őzet is elhozhatna. Szőre azonban közel a bőrhöz túlságosan világos. A feje egészen arányos és rendes. Tenyésztésre alkalmas. A szukákról csak az I. díjat nyert Lucit említem föl, amely már az 1899-ediki szegedi kiállításon föltűnt nekem elegáns és korrekt jegyeivél. Elsőrendű tenyészállat, ha a vadászaton is beválik. A többiről nincs mit mondanom.


Gordon setterek
Összesen négy gordon vagy skót setter volt kiállítva és valóban ez volt a legtökéletesebben képviselt fajta! Ritkán lehet négy olyan tökéletes skót settert együtt látni. Fej, nyak, derék, vállak, lábak és fark, a mell, minden testrészük tökéletes volt! A szőr tapintása, a fülek vastagsága egyformán kifogástalan!  A nyílt osztályban és a kezdők osztályában Janka (56) - tenyésztette Harry Godderidge, tulajd. Fónagy József - csak azért nyerte el Bob (54) - tenyésztette Sétaffy, tulajd. B. Kobek Kornél - fölött az első díjat, mert Bobnak a rozsdavörös színei kissé kormosak voltak! Csak ezért! A kölykök osztályában pedig Relli (57), - tenyésztette Loosy Adolf, tulajd. Francisci Károly - kapta az első díjat, Pride (55) - tulajd. Fónagy József, tenyésztette Loosy Adolf - pedig a II. dijat. E két skót setter egyhasi testvér. Szépségben hajszálnyi különbségek vannak közöttük és csak az döntötte el Relli javára az I. díjat, hogy Relli-nek simább a szőre. Mind a négy skót setter egyformán alkalmas a tenyésztésre.

Magas klasszis mind a négy, anélkül, hogy a túltenyésztés legcsekélyebb nyoma észrevehető volna rajtuk. Kívánatos volna, hogy a használati versenyben részt vegyenek s ha ott beválnak, elértük azt, amit a skót setterektől várhatnánk! Testre és magatartásra is valóságos látványosságszámba mennek ezek a fénylő koromfekete és rozsdavörös szép kutyák!
És ezzel befejeztem talán nagyon is hosszúra nyúlt referádámat, de még hozzáteszem, hogy ez az országos ebkiállítás angol vizsla osztálya teljesen megfelelt a hozzá kötött reményeknek, mert mindenkit meggyőzött, hogy van, habár kevés, de értékes angol vizsla anyagunk. Arról is meggyőződhetett bárki, hogy ha kell angol vizsla, azt nem kell a szomszédban keresnünk; és végre arról is meggyőzhetett bennünket, hogy importálni, főként pointereket, úgy amint azt Hanvay teszi, csak Angliából lehet.

Az országos magyar ebtenyésztő egyesület pedig e kiállításával az eddig szerzett kitűnő érdemeit egy minden tekintetben sikerült kiállítás dicsőségével gyarapította.

Írta: Gozsdu Elek (1902. A Természet című folyóirat)