Wendover Gentleman
1962

Wendover Racketeer
1969

Wendover Raffles
1985

Az ír szetter standard-jének értelmezése 

írta: néhai L. C. James - Wendover Kennel (GB)

Az ír szetter egy eleven, erőteljes, de nemes megjelenésű kutya. A kedves sóvárgó tekintet a  fajta kiemelkedően csodálatos természetét tükrözi. Kennelemben igen sok ír szetter született az elmúlt több, mint negyven év alatt, mégis mindegyikük saját egyéniséggel rendelkezett. Mindannyian rendelkeztek a tipikus ír karakter jegyeivel: örökké életvidámak, ám kissé önfejűek voltak, de az idegesség nem volt rájuk jellemző. Kutyáink aktivitása hatalmas volt, külsejüket és vérmérsékletüket tekintve pedig  a legragyogóbb társakká váltak. A fajtával most ismerkedők részére az Angol Kennel Club által elfogadott standard-en túl bővebb küllemi leírást adni nem egyszerű feladat, de minden tőlem telhetőt megteszek.

Kezdjük a fejjel, amelyek arányosnak kell lennie, ugyanakkor a többi testtájhoz mérten is arányos nagyságú kell, hogy legyen. A fej aránylag hosszú és keskeny. Előről nézve a koponya némileg szélesebb, mint az arcorri rész. Határozott stop van a koponyatető és az arcorri rész között, így profilból hasonló benyomást kelt, mint két párhuzamosan fekvő tégla. Azonban az orrnyereg kb. 1 inch (2,5 cm)-rel van a koponya felső vonala alatt. A fejtető inkább lapos , mint gömbölyű. Az arcorri rész ugyanolyan hosszú, mint a koponya, ellenben meglehetősen széles és megfelelően mély a száj körül, és  enyhén keskenyedő a koponya hátulsó részétől az orr csúcsáig. A szemek sötétbarnák, de nem annyira sötétek, hogy ezáltal elvesszen a kedves és élénk tekintet.

A nyak elegendő hosszú és száraz, amely jól szögelt vállakba torkollik. Az elülső lábak erősek, egyenes csontúak, a mancsok kisméretűek, kerekek, jól párnázottak. Az ír szetter mellkasa mély és bordái hajlított formájúak, egészen hátranyúlnak, így a testforma ovális és nem kerek, mint az angol szetter esetében. A kutyának sem a teste, sem az ágyéka nem túlságosan rövid, de arányos. A far kissé széles, a hátulsó lábak szép ívűek, a csánkok egyenesek és a hátsó mancsok kicsik, tömöttek.

A farok  kissé a hát szintje alatt tűzött, de nem olyan alacsonyan, hogy a far ezáltal a libáékhoz legyen hasonló, ez az eset nem kívánatos. Az ír szetter a farkát hátvonalban, vagy kissé az alatt tartja, mozgás közben oldalirányban mozgatja. A nem mozgatott farok nem jellemző a fajta karakterére. A szőrszín ragyogó, amely az egészen a mahagónitól a legvilágosabb vörösig változhat, ugyanúgy, mint a gesztenye. A szőrzet meglehetősen sűrű a füleken, a mellkason, a szegyen és a faroktájékon. A fehér jel a fejen, a mancsokon, a mellkason teljes egészében megengedett (hiszen majd minden szetterünknek van egy kis fehér folt a mellkasán). Az ír szetter mozgása aktív és egészséges, nem a lóéhoz hasonló, ugyanis a lábát egyenesen tartja - mozgás közben a mancsok sem be, sem kifelé nem fordulnak. Időnként csekély eltérések elkerülhetetlenek, de a befelé vagy kifelé forduló mancsokat hibaként kell értékelnünk. Nem kívánatos az sem, ha a hátsó lábak mozgása ún. tehénjárás (azaz kidobja a lábát). Ha combok és a far jól izmolt, akkor az ilyen hibák ritkán fordulnak elő. Mindig nehéz szavakkal leírni a valós képet, de ha az erőre, egyensúlyra, minőségre helyezzük a hangsúlyt, akkor biztosan nem fogunk hibázni. A farok a csánkig ér és nem tovább! A kissé rövidebb farok jó megjelenést kölcsönöz. Az ír szetter szőre egyenes, de élettel teli, az élettelennek ható szőrzet nem típus, ezért jobbnak tartom az enyhén hullámos szőrzetet, mint az élettelennek ható sima szőrzetet. A szőrnek csillognia kell napfényben, ha a kutyánk jó egészségben és jó szőrben van.

Az ír szetter munka vagy szaglás közben igen aktívan csóválja a farkát, akár körkörös irányban is, mint a szélmalom, de a kiállítási ringben oldalirányban kell mozognia, lehetőség szerint a hátvonala alatt. Fiatal kutyák hajlamosabbak kissé magasabban tartani a farkukat, ez ilyenkor még mgbocsátható, feltéve ha jól tűzött.

A kan általában nagyobb, mint a szuka és dominánsabb arckifejezésű - mindig meg kell tudnunk határozni a kutya nemét a fej alapján. Más szóval, ha a fej alapján a meghatározásunk helytelen, akkor vagy kanos szukát, vagy szukás kant látunk. Egyik sem kívánatos.

A mancsok igen fontosak, hiszen semmi sem nézhet ki rosszabbul, mint egy nagy laza mancs. Az ujjak között a szőrzet sűrű, annak ellenére, hogy kiállításokon megszokott gyakorlat az ujjak közti ritkítása, hogy ezzel kiemeljék a kis mancsokat.

Végezetül, még egyszer csak azt ismételhetem, hogy a legfontosabb a megfelelő arányok, a martól enyhén lejtő felső vonal, a kecses, de ugyanakkor erős test. Az egyes testtájak és az egész kutyának is arányosnak kell lennie. Gyakran egy olyan ír szetter, amelynek több kisebb hibája van, de arányos, jobb kutya, mint az, amelynek kevesebb megállapítható hibája van, de aránytalan. Ez is olyan dolog, amelyet gyakorlatban lehet a leginkább megérteni és megtanulni.

fordította: Németh Zsolt

Forrás: MEOE Angol Vizsla és Retriever Klub 1996. évkönyv